Programok 2009

Január 31.

10.00    Amitábha-recitáció

            Brahmadzsála Mahajána Szutra-magyarázat (1)

12.00    Vegetáriánus ebéd

13.30    Dharma-beszélgetés (kérdések, feleletek, tapasztalatok és felismerések)

15.30    Amitábha-recitáció

 

Február 28.

10.00    Amitábha-recitáció

Brahmadzsála Mahajána Szutra-magyarázat (2)

12.00    Vegetáriánus ebéd

13.30    Dharma-beszélgetés (kérdések, feleletek, tapasztalatok és felismerések)

15.30    Amitábha-recitáció

 

Március 28.

10.00    Amitábha-recitáció

            Tathágatagarbha Szutra-magyarázat

12.00    Vegetáriánus ebéd

13.30    Kálama Szutra-magyarázat

15.30    Amitábha-recitáció

további információ: repa2001@t-online.hu

Programok

Programok

Október 25.

 

10.00   Dharma-beszéd a Tiszta Földről.

12:00   Vegetariánus ebéd

13.30   Amitabha Szutra-magyarázat

16.00   Amitabha-recitáció

 

 

November 29.

 

10.00   Amitabha Szutra-magyarázat

12:00   Vegetariánus ebéd

13.30   Amitabha Szutra-magyarázat

16.00   Amitabha-recitáció

 

 

December 27. 

 

AMITABHA BUDDHA ÜNNEPE

10.00   Buddha Bűnbánati Recitáció  - Áldozati Szertartás Amitabha Buddhának

12:00   Vegetariánus ebéd

13.30   Menedékért Folyamodás Szertartása - A Tiszta Földön Való Születés Fogadalma

16.00   Amitabha-recitáció

 

A programok helyszíne: Csetény

A programokra minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Érdeklődni lehet: pureland108@gmail.com

 

Csetény Budapestről mintegy másfél óra alatt érhető el, az útvonal tervezéséhez az alábbi címen találsz segítséget:

http://www.utvonalterv.hu/uterv/

NAGARJUNA

NAGARJUNA egy dél-indiai, purushapurai brahman család leszármazottja volt, és kb. I. sz. 150-250-ig élt. Mint mondják, már kisgyermek korában kívülről tudta mind a négy Védát, és képes volt magyarázni is őket. Továbbá járatos volt az asztronómiában, geográfiában, jóslásban és minden tudományban.
Három másik tanulótársával megbeszélték, hogyha már ilyen szépen kiművelték magukat a tudományokban, itt az ideje, hogy szenzuális tapasztalatokra is szert tegyenek. E célból mi sem látszott jobbnak, mint a raja háreme, ahova a tanulni vágyó ifjak be is osontak. Ahogy Nagarjuna kínai életrajza mondja, miután száz napig ott tartózkodtak, és minden nővel közeli ismeretségbe kerültek, felfedezték őket. Három társát kivégezték, Nagarjunát pedig, mint brahman származásút választás elé állították: vagy kivégzik, vagy buddhista szerzetesnek adják.
Az ifjú Nagarjuna inkább a szerzetességet választotta mintsem, hogy társai korai halálában osztozzon.
Szó sincs tehát arról, hogy valamilyen elhivatottság folytán lépett volna a szerzetesek közé. Azért tette, mert életét mentette meg vele.
Előbb a Kis Jármű tanításaival ismerkedett meg, és mint mondják, kilencven nap alatt megtanulta a Tripitakát. Majd a Himalayába ment, ahol is egy öreg szerzetestől Mahayana szövegeket kapott, de nem volt képes megérteni őket.
Megismerkedett egy Saraha, vagy Sarahapada nevű tantrista nyílkészítő-vadásszal, és annak a tanítványa lett. Bár sokan mondják, hogy két Nagarjuna volt, egyik a tantrista, a másik pedig a skolasztikus, ezt a nézetet már csak azért sem fogadhatjuk el, mert a skolasztikus Nagarjuna volt az, aki bővebben kifejtette a tantrista Saraha nézeteit.
Saraha volt ugyanis az első, aki a Samsara és Nirvana „hajszálra való azonosságát” tanította, és Nagarjuna volt az, aki bővebben kifejtette ezt a nézetet. Ez eddig a buddhizmusban hallatlan nézet volt, és már első hallásra is bizonyos lehetett mindenki előtt, hogy itt a Buddha alap-tanítását támadták meg. „A szenvedés közepette nincs Nirvána, és a Nirvánában nincs szenvedés.” – mondja a Buddha.
Tehát Nagarjuna a Samsara és Nirvana azonosságát hirdetve diametrikus ellentétbe került a buddhista tanításokkal.
A „nem-én” (anatta) tanítását, mely csak a mundán, képzelt „én”-re vonatkozik (Samsara-én), a Samsara és Nirvana azonosságának tanítása folytán kiterjesztette a Svabhavara, az Önvalóra is. Így elérkezett a teljes tagadáshoz (nihilizmus) mivel teljesen szembekerült a Buddha tanításával, mely szerint NIRVANA VAN.
Kínai életrajza szerint Nagarjuna így gondolkozott: „A buddhista könyvek, ámbár csodálatosak, mégis befejezetlenek, és tovább kell fejleszteni őket ésszerű érvekkel. Azokon a pontokon, ahol nem kielégítők, tovább kell vinni a tanítást, és ezekkel a modernizált tanításokkal majd meg lehet világosodni. Így a teória tévedés nélküli, a gyakorlat pedig hiba nélküli lesz. Mi rossz van ebben? – Ezeket gondolva hozzáfogott a végrehajtáshoz. A Tan (Dharma) és az Előírások (Vinaya) mesterének kinevezve magát, ruhákat tervezett. Tanítása közel volt a Buddha-Dharmához, de némileg különbözött tőle. Azt akarta, hogy az emberek szabaduljanak meg az érzéseiktől, ezért az érzés-nélküliség tanát hirdette.”
Nagarjuna koráig valószínűleg példa nélkül állt a Mahayana történetében, hogy egy első fokú bodhisattva – aminek Nagarjunát tartják egyesek – tévedésekben marasztalja el a Buddhát, és nem is akármilyen tárgyban, hanem éppen a Nirvana kérdésében, amelyben az autoritás – a Vaipulya Szutrák szerint – a Buddhának van fenntartva.
És mit jelent az „érzés-nélküliség tana”?
Ezt a tant a Theravada hirdette. A Mahayana ebben a korban az érzelmi odaadást, a bhaktit tanította. A Mahaparinirvana Szutra, mely a Buddha tanításának végső és legmagasabb rendű magyarázata, az önérdektől mentes szeretetet, a Maitri-ot állítja a tanítás középpontjába, és magát az Abszolútumot is Maitriként jelöli meg. Nagarjuna ezzel szemben hirdeti az „érzés-nélküliség tanát”.
Nyilvánvaló, az „érzés-nélküliség tanítása” szubsztancia-ellenes tanítás.
Itt kell megjegyeznünk, hogy a Madhyamaka követői közül a többség nincs tisztában azzal, hogy milyen filozófiai rendszert követ. Sokan azt hiszik, hogy ez egy „Via Negativa”, apopathikus Abszolutista tanítás, – amiről természetesen szó sincs!
Vasubandhu, Asanga és Sthiramati, akik aztán kiváló skolasztikus Acaryák voltak (az első kettő ráadásul tizedik fokozatú bodhisattva!) megállapították hogy Nagarjuna szélsőséges nihilizmust tanított.
Napjainkban Harsh Narain mutatta ki, hogy Nagarjuna a következő „ürességeket” tanítja:
- a kondicionált üressége;
- a nem-kondicionált üressége;
- a transzcendencia üressége;
- az abszolút üresség;
- az üresség üressége.

Akik egy kicsit is jártasak a filozófiában, azok előtt nem sokat kell bizonygatni, hogy ez bizony szélsőséges nihilizmus.

A Buddha a Mahaparinirvana előtt megjövendölte a Dharma további sorsát, és e jövendölés a Tiszta Dharma Korát ötszáz évre tette: ezután a Tükör-Dharma következik.
És valóban, a Parinirvána után kb. ötszáz évvel megszületett Nagarjuna, aki a Tükör-Dharmát tanította.
A Buddha a második tan-periódusban tanította a Prajnaparamita Szutrákat, melyek valóban az ürességet, a mundán világ ürességét tanítják. Ez a tanítás provizórikus, nem a végső tanítás, Neyartha, vagyis még magyarázatra szoruló. Tehát metodológia.
A harmadik tan-periódusban a Buddha a Tathagatagarbha Szutrákat tanította, melyek világosan, és egyértelműen kimondják, hogy ezek Nitartha, vagyis végleges tanítások, és a Buddha úgy akarja, hogy ezek szerint értsük meg a Dharmát. Ezek a Szutrák tanítják a Buddha-természetet (Buddha-dhatu), az Igazi Ént (Satyatman), mely örökkévaló (Nitya) és tiszta (Subha).
Nagarjuna felcserélte a két tanítást, és a metodológiáról (üresség) azt állította, hogy az a végleges tanítás, a végleges tanításról pedig, hogy az provizórikus. Így ha tanítására nézünk, meglátjuk, hogy abban minden fordítva van. A Buddha mindezt előre látva, ezt a tanítást ezért Tükör-Dharmának nevezte.
De az üresség mániákusait még Mesterük, Nagarjuna szavaival sem lehet kigyógyítani:
“Shunyata sarva-dristinam prokta nihsaranam Jinaih/
Yesam tu shunyata-dristis tan asadhyan babhasire”.
“Az ürességet a filozófiai nézetek elhagyására tanították a Jinák,/
És kijelentették, hogy akik azt filozófiának tartják, valóban gyógyíthatatlanok.”
(Mula-madhyamaka-karika, 13, 8.)

Miért hinnének nekünk, ha még Mesterüknek sem hisznek?

NAMO AMITABHA!
Anraku,
a Nembutsu világi szerzetese

A NEGATÍV BUDDHIZMUS

Ez a kifejezés nem mostani modern találmány – mi sem áll tőlünk távolabb, mint a modernitás – a 14. században élt Láma Dolpopa említi először a „Negyedik Zsinat” c. művében, mint „negatív Dharmát”. Ez szerinte a Kaliyugának, a sötétség korának, vagyis korunknak a Dharmája.

 

A nihilista Nietzsche a jövőbe nézve, azt tanácsolta a későbbi korok nihilistáinak a „Wille zur Macht” c. könyvének 132. paragrafusában, hogy használják a buddhistákat segédcsapatként. Ezt a tanácsot meg is fogadták, és a mai negatív buddhistákból a nihilizmus önkéntesen szolgáló segédcsapata lett. Az itt következő írás egy ilyen volt önkéntes segítőtől – Thereváda szerzetestől – származik, aki valószínűleg megelégelte ezt a csúf szolgálatot.

 

„Ha a buddhizmus gyors desztillátumát akarjuk adni annak alapvető elemeiből, egy szóval azt mondhatjuk, hogy nemlétezés, hogy a Buddha azt kívánja az embertől, hogy a meditáció útján tegye üressé magát, rombolja le a „gondolkodó princípiumot”, így az annihiláció beálltával a Nirvana elérhető. Ezen túl a buddhizmusnak nincs más felajánlanivalója. Ezzel összhangban a lélek ideája a semmit jelentő koncepció a buddhizmus számára. Ez az ember legnagyobb tévedése.

A semmi tátongó pofájába nézve ez sohasem éli túl a tisztító holokausztot, ez pusztul el elsőnek a tagadás lángjaiban. És igen, ennek el is kell tűnnie, mivel sok buddhista szerint a lélek az oka a szenvedésnek. Jobb lenne lélektelen automatának születni, mint a lélek ideájához ragaszkodni.

Először is a Buddha arra tanít minket, hogy fogadjuk el a külső világot, belülről viszont romboljuk le magunkat. A buddhizmus arra tanít minket, hogy NEGATÍVAK és PASSZÍVAK legyünk, hogy fogadjuk el a teljes megsemmisülést, mikor az jön, amikor már szenilis vén bolondok vagyunk, és a társadalom érdeke mielőbbi halálunk, és maradványaink gyors eltakarítása. Ezért a buddhizmus egy tökéletes vallás egy tudományos alapokon nyugvó kultúra számára. Ez (a buddhizmus) alapvetően nem értékel semmit. De nem is ítél el. Valóban, engedjük, hogy a szörnyetegek uralják a világot! Hadd terrorizáljanak kegyetlenül minden szívet az egész földön, – mert mindez semmit sem jelent! Mi mind egyenlők vagyunk semmisségünkben a Buddha, a Semmi Krisztusa szerint.”

 

VEN. VIBHAVA THERA.

 

Íme a NEGATÍV BUDDHIZMUS rövid summázata, egy Theravada szerzetes részéről. Mondanom sem kell, gyönyörű perspektívák. Csakhogy ehhez nem kell vallás. Ennek az elfogadásához egészen más szükségeltetik: retardált elmeállapot, szélütött dekadencia. Mégis, sokan azt gondolják: ez a buddhizmus. Mi, akik a Pozitív Buddhizmus követői vagyunk, el kell, hogy mondjuk az embereknek, hogy mindennek a Buddha Tanításához nincs köze. A Buddha az Örök Élet Birodalmát (Amataya Dhatuya) ígérte a lények számára, és nem rongy, megvetésre méltó kiégett megsemmisülést. Senki ne merje azt mondani, hogy a Buddha hazudott!

 

Anraku

MARA HÁLÓJA

Bármilyen kérdést teszünk fel a Dharmával kapcsolatban mindig szem előtt kell tartanunk a Buddha Szándékát. Annál is inkább mert:

1. a Dharmát nem fektették írásban a Buddha életében,
2. a Buddha nem hagyott hátra mestereket.

Ebből következett, hogy a Buddha Nirvanaja után a „MESTEREK” száma gomba módra szaporodott. Ezek a mesterek elkezdtek vetélkedni, mert minél több követőjük volt annál nagyobb mestereknek hitték őket. Így aztán megfeledkezve a Buddha végakaratáról, a saját szájuk íze szerint tanították a Dharmát. A szabályokat vagy nem tanították, vagy úgy tanították, hogy a Buddha csak ajánlotta. Természetes, hogy egy ilyen „Dharmát” tanító mestereket sokkal többen követték, mint azt, aki azt hirdette, hogy a Buddha a távozása után a Vinayat hagyta meg Mesternek. Tehát a Vinayat kell mindnyájunknak követni. Így aki szerzetes, annak a szerzetesi szabályok szerint kell élnie, aki nem szerzetesi életet él arra a Vinayaból az Ötös fogadalom vonatkozik. A Buddha Dharma legfontosabb tanítása az EGYÜTTÉRZÉS, KÖNYÖRÜLETESSÉG és az ÖNZETLEN SZERETET minden érző lény iránt. Mondhatjuk-e azt, hogy együtt éreztünk az állattal, akit megöltek azért, hogy mi megehessük? Átérezve annak szenvedését, nagy könyörületből önzetlenül elfogyasztjuk?! Hogy láthatnánk meg a saját Buddha Természetünket, mikor az állatokban lévő Buddhát nem látjuk? Mindaddig, amíg az érző lényekre nem mint Buddhákra tekintünk, nem értettük meg a Buddha Szándékát. Ennek hiányában pedig senki sem lesz képes a Buddha Tanítását megérteni. A Buddha szándéka egyértelműen az érző lényeket megszabadítani a szenvedéstől és haláltól. Elvezetni őket a szenvedés nélküli halhatatlanságba. Világosan kifejtette, hogy a szenvedést a vágy okozza. Vágy olyan dolgok után, ami percről percre változik. Ez nem más, mint az érzékszervek csalóka játéka. Ellenállhatatlan kényszer ízek, gazdagság, bujaság, hatalom stb. után. Ezek az ösztönös vágyak nem vezetnek máshova, mint a gyűlöletbe, irigységbe, bosszúvágyba, gyilkosságba. Ha nem vagyunk elég éberek nagyon könnyen Mara hálójába esünk. Ettől még a nagy mesterek, guruk, tanítók sem képesek megvédeni bennünket. A Buddha nagyon jól tudta, hogy miért a Vinayat hagyta meg a MESTERÜNKNEK. Nem másért, mint azért, hogy képesek legyünk felismerni a Jó Tanácsadókat. Egy Jó Tanácsadó tudja, hogy egyetlen tanító van: Shakyamuni Buddha, mindenki más csak tanácsadó. A Jó Tanácsadó az, aki a Mestert követi, vagyis betartja a Szabályokat. Ez a Tan eltűnésének ideje és éppen ezért nagyon nehéz Jó Tanácsadót találni. Mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy a szabályok nem kötelezőek csak ajánlottak, lehet, hogy igazuk van. Ez persze úgy tűnik, mintha azt mondanánk valakinek az őserdőben: ugyan a fákra festett jelek segítségével kijutsz az őserdőből, de ne törődj vele, azok nem fontosak ne ragaszkodj hozzá, arra mész amerre akarsz, mert ez az őserdő úgysem létezik, majdcsak kijutsz valahol. A Jó Tanácsadó viszont azt mondja: Ezen az Őserdőn a Buddha végigment, felfestette a jeleket, hogy el ne tévedjünk. Mielőtt eltávozott azt üzente: ezeket a jeleket követve kétséget kizáróan kijutunk az őserdőből. Tanítónak vagy tanácsadónak lenni nagy felelősség. Egy Jó Tanácsadó képes a Buddha első és legfontosabb tanítását, – hogy NE ÖLJ – megfogadva, jó példával elől járva tanítani, hogy a húsevés helytelen. A húst nem evés az első lépés a Nemes Nyolcrétű Ösvényen. Ha ezt valaki nem realizálja, nem lesz képes az Ösvényen végigmenni. Sokan arra hivatkoznak, hogy a Buddha is megette a húst, sőt disznóhústól kapott mérgezéstől halt meg. Ez teljesen hamis és félrevezető tanítás. Ez semmi más, mint félrefordítás a Buddha életéről. Ehhez ismernünk kell a Shakyak történetét. Erre vonatkozóan A Buddha Élete írta Ashvaghosha, Skr.-ból kínaira fordította Dharmaraksa A.D.420. Ang. ford. S.Beal.

”A Shakyak egészséges, erős, izmos emberek voltak. Kultúrájuk a legmagasabb volt Indiában. Gazdagon termő rizsföldjeik mellett teheneket tartottak. Tej, túró, sajt mellett zöldség és gyümölcs volt a napi élelmük.” /Ang.-ból ford. Bodhicitta/

Tehát, a Buddha egy teljesen vegetáriánus országban élt, ahol az emberek el sem tudták képzelni a húsevést. A disznóhús mérgezésről csak ennyit: A Buddhát Chunda vendégségbe hívta. Aki a szerzetesi szabályokat ismeri tudja, hogy egyetlen szerzetes sem fogadhat el személyes meghívást. A meghívást csak úgy fogadhatják el, ha az legalább öt szerzetesnek szól. Ebből következik, hogy Buddha legalább másik négy szerzetes kíséretében érkezett Chunda házába. A vendégek tiszteletére sukaramadhavam-ot (egyfajta gomba, ami azt jelenti, hogy a vaddisznó öröme) szolgáltak fel. Senki más a Buddhán kívül nem betegedett meg. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a Buddha ételébe szándékosan mérget tettek. Tehát akik arra hivatkoznak, hogy a Buddha disznóhústól kapott mérgezést, nemcsak önmagukat, másokat is félrevezetnek.

Bodhicitta

 

HÚSEVŐ „BODHISATTVÁK”???

EREDETI TANÍTÓNK SHAKYAMUNI BUDDHA tanítása abban különbözik más vallások tanításától, hogy minden életet egyformán véd. A NE ÖLJ! – kiterjed az összes érző lényre, mivel lényegüket tekintve nem különböznek. Minden érző lényben benne van a Buddha-természet/Tatagathagarba.
A Buddha a MAHAPRINIRVANA, LANKAVATARA és SURANGAMA SZUTRÁKBAN a Mahayana követőinek egyértelműen megtiltotta a húsevést, mivel az állatoknak is Buddha természetük van.
A Mahayana Követőjének mindig és mindenkor a Bodhisattva Ideált kell követnie. Soha nem feledkezhet meg a részvét és könyörület gyakorlásáról.

Sajnos közismert tény, hogy sok „Buddhista Tanító”??? megeszi a húst, a tanítványaival pedig elhiteti, hogy azt pusztán „NAGY KÖNYÖRÜLETBŐL” teszi.

Namkhai Norbu Rimpoche egy előadásán így érvelt: „Húst nem enni: ez a kis részvét gyakorlata. Azonban akiben nagy részvét van, az húst eszik, mert ezáltal karmikus kapcsolatot hoz létre az elfogyasztott lényekkel. E karmikus kapcsolat következtében az elfogyasztott lény ismét találkozni fog azzal, aki őt megette. Annak tanítványává válva elérheti a megszabadulást. Ezzel a tanító igazán segít rajta, míg ha nem ette volna meg, akkor ugyan átmenetileg esetleg megkímélte volna bizonyos szenvedéstől, viszont az állat továbbra is a szamszara és ezáltal a szenvedések körforgásában marad. Tehát húst nem enni: kis részvét. Húst enni: nagy részvét.”

A Jatakakban a Bodhisattva felajánlja a testét az állatoknak. Miután az állatok azt elfogyasztják, a következő életükben a Bodhisattva tanítványai lesznek. A láma ennek pont az ellenkezőjét állította. Az érvelése tehát nem más, mint „INVERZIÓ”.

 

AZ ELSŐ BODHISATTVA PARAJIKA /Fejlevágó Dharma/

Az első nagyobb előírás megtiltja az ölést: A BUDDHA TANÍTVÁNYA SEM MAGA NEM ÖL, SEM MÁSOKAT NEM BIZTAT AZ ÖLÉSRE, NEM SEGÉDKEZIK AZ ÖLÉSBEN, NEM DICSÉRI AZ ÖLÉSBEN TETTESEKET, ÉS NEM ÖRÜL AZ ÖLÉSNEK. NEM HASZNÁL SEMMILYEN ESZKÖZT ÉLŐLÉNYEK MEGÖLÉSÉRE, MÉG MANTRÁKAT SEM, TOVÁBBÁ A BODHISATTVA AZ ÖLÉS FELTÉTELEIBEN ÉS MÓDJÁBAN ÉS KARMÁJÁBAN NEM LEHET RÉSZESE, SZÁNDÉKOSAN EGYETLEN EGY ÉLŐLÉNYT SEM ÖLHET MEG. A BODHISATTVA ELMÉJÉBEN MINDIG A LEGMAGASABBRA TARTJA A KEDVESSÉGET, KÖNYÖRÜLETET, A FIÚI ENGEDÉKENYSÉGET. MINDEZEKÉRT MINDEN ÜGYES EZKÖZT FEL KELL HASZNÁLNIA AZ ÉLŐLÉNYEK MEGMENTÉSÉRE. EZÉRT HA A BODHISATTVA SZÁNDÉKOSAN MEGÖL EGY ÉLŐLÉNYT, VAGY MEGELÉGEDÉST FEJEZ KI EGY ÉLŐLÉNY MEGÖLÉSÉVEL KAPCSOLATBAN, EZÁLTAL EGY BODHISATTVA PARAJIKA BŰNT KÖVET EL!

A harmadik kisebb Bodhisattva előírás szintén megtiltja a húsevést: A BUDDHA TANÍTVÁNYÁNAK NEM SZABAD SEMMILYEN LÉNY HÚSÁT ENNIE, MERT HA EZT TESZI, ÚGY MEGTÖRI A KÖNYÖRÜLETET ÉS JÓSZÍVŰSÉGET ÉS A BUDDHATERMÉSZET MAGJÁT, ÚGY HOGY MINDEN LÉNY ÓVAKODNI FOG TŐLE. EZÉRT MINDEN BÓDHISATTVÁNAK ÓVAKODNIA KELL A HÚSEVÉSTŐL, MIVEL A HÚSEVÉS HATÁRTALAN BŰNÖK FORRÁSA. EZÉRT, HA A BODHISATTVA KÉSZAKARVA HÚST ESZIK, AKKOR MEGSZEGI EZT A KISEBB ELŐÍRÁST, ÉS EZÁLTAL BESZENNYEZŐ BŰNT KÖVET EL /Brahma Hálója Szutra fordította Dr Ősz Lajos /Anraku/.

A tizenhatodik kisebb Bodhisattva előírás megtiltja a Dharma Inverz /! / magyarázatát.

A huszadik kisebb Bodhisattva előírás szerint az állatok megmentésének elhanyagolása szintén beszennyező bűn.

Egy Bodhisattva Úton járó soha nem lenne képes arra, hogy lemészárolt élőlények húsát egye.

Egy Bodhisattva minden élőlényt Apjának, Anyjának, Testvérének tekint!!!

MAITRI MAITRI MAHAMAITRI.

Bodhicitta

A VIPARYAYA

A SANSKRIT „VIPARYAYA” SZÓ „átfordulást”, „kifordulást”, a saját ellentétébe való átcsapást jelent, vagyis mindazt, amit inverziónak nevezünk.
A Jodo Shin Shu „akunin shoki” tanítása kétségtelenül inverzió, de talán még igazolható. A tanítás lényege röviden összefoglalva: Honen Shonin kijelentette: „Még a rosszak is újraszülethetnek a Tiszta Földön, hát még a jók!” Shinrán megfordított kijelentése már így hangzik: „Még a jók is újraszülethetnek a Tiszta Földön, hát még a rosszak!”
Ez az utóbbi kijelentés igazolhatónak látszik, ha tekintetbe vesszük, hogy Amitabha 18. fogadalma éppen ezeknek a rosszaknak a megmentését szolgálja. Mivel ők nem a saját erejük (jiriki) folytán fognak megszabadulni, elvetnek minden törekvést, még az Öt Előírás betartását is, mondván, hogy aki ezeket betartja, csak azért teszi, mert nem bízik eléggé Amida megváltó hatalmában (tariki). Gyanús továbbá, ha valaki leborulásokat végez Amida előtt, vagy ha valaki hosszabban recitálja a Nembutsut. Általában minden törekvés gyanús. Ez kétségtelenül az inverzió egyik formája, ha nem is a legsúlyosabb.
Az inverzió másik formája a Dharma tökéletlen megértéséből származik, amikor egyes „Bodhisattvák” tanításait a Buddha tanításai fölé helyezik.
A Buddha egyértelműen tanította, hogy NIRVANA VAN, és úgy tanította a Nirvanát, mint a Samsara diametrikus ellentétét.
Minden Mahayana Vaipulya Szutra kihangsúlyozza, hogy a Nirvanáról még a tizedik fokozatú Bodhisattvák sem tudnak semmit.
Ennek ellenére Nagarjuna (aki csak első fokozatú Bodhisattva volt!) vette magának a bátorságot, és megcenzúrázta a Buddhát, és azt állította, hogy „a Nirvana és a Samsara hajszálra azonos.” Ez vezetett el aztán a sunyavada nihilisztikus amorális tanításaihoz, a vajrayana antinomista filozófiai megalapozásához, mint ahogy Zen-ista vetületében a Kwantung-hadsereg tagjainak tanított „Császári Zen”-hez, és végeredményben az 1937-es nankingi őrjöngő tömegmészárláshoz.
Ahogy Tilopa Mahasiddha mondja: „Én üres vagyok, a világ üres, mind a három világ üres, tehát sem bűn, sem erény nem létezik”.
Nem más ez, mint a karmának a tagadása, mivel elkövető (karman) hiányában karma sem létezhet. Márpedig aki a karmát tagadja, az nem buddhista – és ez nem a mi véleményünk, hanem a Buddháé.
Az üresség Zen-mániákusai a háború, és a gyilkolás mellett uszítottak:

”Ha elrendelik, menetelj, trapp, trapp, vagy lőj, bang, bang. Ez a legmagasabb bölcsesség, és megvilágosodás kifejezése.” (Harada Daiun Sogaku Zen-mester)

Sawaki Kodo, soto Zen-mester így beszél a japán-orosz háborús élményeiről:
”Jóllakattuk magunkat emberöléssel.”

”Az előírás, amely megtiltja az ölést, az használja a kardot. Az előírás, amely megtiltja az ölést, az dobja a gránátot,” – teszi hozzá, magyarázólag.

A Viparyaya harmadik formája a kifejezett teljes antinomizmus. Az antinomizmus kétségtelenül megtalálható minden vallás mellett, elég ha példaként felhozzuk a megfordított keresztű oltáron egy prostituált testén fekete-misét celebráló kiugrott papot, – most képzeljük el ezt, mint egy hivatalosan, a többi keresztény egyházak által elismert keresztény egyháznak!

Ugyanezt a szerepet tölti be a vajrayana, az inverzió, a viparyaya „buddhista” egyháza! A vajrajana alaptétele: „Ami megköti a bolondot, ugyanaz szabadítja meg a bölcset!” (Dasgupta,1974.p.187), vagy még kifejezettebben: „Ugyanaz a cselekedet, melytől egy átlagos halandó százmillió kalpáig égne, a beavatott yogi számára a megvilágosodást eredményezi.” (Eliade,1985, p.272)
Mik ezek a cselekedetek? Nem mások, mint a buddhista Pancha Shila ellentétei (viparyaya). Ölj, mert az ölés nem más, mint a szenvedéstől való megszabadítás, hazudj, ha ezt a saját, vagy „vajra-testvéred” érdeke úgy kívánja, lopj, hogy másokat megszabadíts a ragaszkodástól, folytass házasságtörő életet, mert a nemi gyönyörön kívül nincs más Nirvana, és használj tudat-megváltoztató szereket, hogy ne kötődj a káprázatok világához.
Ezeket az előírásokat közli a guru a beavatott chelával, aki ezért a bölcs útmutatásért felajánlja neki szexuális partnerként anyját, testvérét, feleségét, leányát, -és itt ne gondoljunk semmi képletes felajánlásra, mint ahogy az sem képletes, hogy a chelának a beavatás során székletet kell ennie, és vizeletet innia ugyanúgy, mint az emberi test összes többi váladékát. Mi célból? – kérdezhetjük. „Hogy túljusson a jó és a rossz fogalmán.” Célszerű, hogy ezek a testi váladékok egy minél koszosabb prostituálttól jöjjenek, és a vele való szexuális egyesülésből aztán a Dakinik legnagyobb áldása éri a beavatandót.
És hogy ezek nem jelképesen értendő dolgok, arra bizony tibeti láma tanúk is vannak:
”Mióta elterjedt a „megszabadítás” rítusa, a kecskéknek és birkáknak nincs nyugtuk. Mióta elterjedt a (szexuális) unió rítusa, az emberek keverednek családi kötelékre és rokonságra való tekintet nélkül.”

”A ti gyakorlataitok tantrista világi apátok, lehet, hogy csodálatosnak látszanak másoknak, ha hallanak róluk más birodalmakban. De azok a gyakorlatok, melyek folytán azt állítjátok: „mi buddhák vagyunk”, kegyetlenebbé tesz benneteket, mint a Karma Istene. Ti jobban éheztek a húsra, mint a sasok és farkasok, kéjsóvárabbak vagytok, mint a szamarak és szarvasmarhák, kevésbé vagytok tiszták, mint a kutyák és disznók.
Mivel székletet, vizeletet, spermát és vért ajánlatok fel a tiszta isteneknek, a „Rothadó Hullák Mocsara” nevű pokolban fogtok újraszületni.”
( Lha bLama Ye-shes ‘Od: dPags-bSam Ljon-bZang)

A viparyaya jellemző ma a Kaliyugában a pseudo-buddhista tanításokra mind, amelyek elutasítják a Buddha végső tanítását, a Mahaparinirvana Szutrát, melyben a Buddha ezt mondja:

”Azt gondolni, hogy az ÖRÖK állandótlan – perverzitás!
Azt gondolni, hogy a nem-én az én, – perverzitás!
Azt gondolni, hogy az ÉN nem-én – perverzitás!”

Mindazok, akik a viparyaya útját járják, jobban tennék, ha hallgatnának a Buddha tanítására:

”Ahogy a tehén-tej jóízű, ugyanígy jóízű ez a (Nirvana) Szutra. Mindazok, akik elhagyják az ebben a Szutrában kifejtett Tathagatagarbha tanításokat, hasonlatosak a marhákhoz. Vegyük példának azokat az embereket, akik öngyilkosságot szándékoznak elkövetni: rendkívüli szenvedést fognak okozni önmaguknak: hasonlóképpen tudnotok kell, hogy azok a hálátlan emberek, akik elvetik a Tathagatagarbha tanítását, és nem-ént tanítanak, rendkívüli szenvedést okoznak önmaguknak.”
(Nirvana Szutra)

A SAMSARA ÉS A NIRVANA KÜLÖNÁLLÁSA: A TISZTA FÜLD KÍVÜL VAN A SAMSARAN

AZ EREDETI TISZTA FÖLD TANÍTÁS határozottan kijelenti, hogy a Tiszta Föld a Samsarán kívül van. Vasubandhu tanítása szerint „A Végtelen Élet Buddhája (Amitayus) Országának ékességei a fenomenális aspektusai egy csodálatos világnak, melyek a Végső Realitásból sarjadtak.” (Jodoron). Ez azt jelenti, hogy a Tiszta Föld a Nirvana (Amita) environmentális megjelenési formája, a manifeszt Nirvana. Ez a végtelen tér és a végtelen idő.
Ha a Samsara és a Nirvana egységet képezne, úgy a Samsarából való szabadulás lehetetlen lenne, legfeljebb ún. „nirvanisztikus” tudatállapotok időszakos eléréséről lehetne szó. Ilyen kifejezésekbe természetesen bármi belefér. Beleférhet a jó és rossz közötti mentális különbségtétel képességének elvesztése ennek minden következményével együtt. Meg kell mondanunk, hogy ennek reális lehetőségei vannak.
A Zen filozófiája elveti  a jó és rossz közötti megkülönböztetést, ugyanakkor tanítja a Samsara és Nirvana egységét. (Itt kell megjegyeznünk, hogy ezt a Buddha SOHA sem tanította, hanem Nagarjuna vitte be a buddhizmusba.)
Shaku Soen Zen-mester (1859-1919) kijelenti: „A háború egy elkerülhetetlen lépés a megvilágosodás megvalósításához.”
Milyen megvilágosodást eredményezhet egy háború? És mit értsünk a „megvalósítás” alatt, ha erre a „megvalósításra” egy háború teremt lehetőséget?
Nincs jó és rossz között különbség, nincs „én”, nincs karma, csak véres, őrjöngő, nihilisztikus mészárlás van a „Császári Zen” és a Bushido szerint.
Ezt a mentális állapotot aztán nevezhetjük „nirvanisztikus” állapotnak, de csak azért, mert a Nirvanáról nem tudunk semmit, és megint csak azért, mert elhittük egy sarlatánnak a „Samsara és Nirvana egységéről” szóló tanítását, mely Lama Dharmeshvara szerint „a leggonoszabb tanítás a világon.”A sunyavadin Madhyamikák részéről gyakran elhangzik az az állítás, hogy tanításaikat azok nem tudják elfogadni, akik arra sem intellektuálisan, sem érzelmileg nincsenek felkészülve. Erre a válasz az, hogy meglepő, (vagy csak első hallásra annak tűnő) paradoxonok nem feltételeznek különös intellektuális képességet, de még azok csökönyös ismételgetése sem. A Madhyamaka tanításainak, értelmének felfogása, de még annak cáfolata sem igényel közepesnél nagyobb intellektust.
Számtalan metódust dolgoztak ugyan ki, hogy tanaikat megvédjék a nihilizmus vádjától, de ezeket mind megsemmisíti egy kérdés: elismerik-e a szubsztanciát, igen, vagy nem? Mert itt aztán semmilyen szófacsarás sem segít: a szubsztancia tagadói mind nihilisták.
Az érzelmi felkészületlenség vádjával foglalkozni sem érdemes.
Vasubandhu a Jodoron-ban a Tiszta Föld szubsztanciális természetét a Szupramundán Jóságból, a Mahakarunából eredezteti. Ez megegyezik a Mahayana Mahaparinirvana Szutra tanításával, bizonyítva, hogy a Tiszta Föld tanításainak semmi köze sincs a Madhyamikák ferdítéseihez és félremagyarázásaihoz.

Anraku
a Nembutsu világi szerzetese

 

A NIETZSCHEI HAGYATÉK

NIETZSCHE – ezt nem tagadhatjuk – bizonyos értelemben jós és próféta volt, mindenesetre korát megelőző ideológus, és úgy tűnik, utasításai most is ott csengnek követői fülében.
A Wille zur Macht c. könyvében, annak 132.§-ában ajánlja késői nihilista követőinek, hogy használják a „buddhistákat” segédcsapatként.
Ez a recept annyira bevált, hogy nem hogy a „buddhisták” lettek a nihilizmus segédcsapata, hanem a legelszántabb nihilisták nevezik magukat „buddhistának”.
A világon a buddhisták száma mintegy 350 millió, a legnagyobb része, 120 millió Tiszta Föld követő. Ennek ellenére, erről az irányzatról nagyon keveset tudnak, annál inkább többet a Zenről, vagy a tibeti vajrayanáról.
Egyesek a Zent a legmagasabb rendű buddhista tanításnak tekintik, dacára az 1000 éves űrnek, mely a Buddha korától Bodhidharma koráig terjed, és amelyet semmilyen koannal nem lehet áthidalni.
A tibeti vajrayana pedig semmi más, mint viparyaya. Ez nem szorul hosszabb bizonyításra, mivel tanításaik ellentmondanak a Vinayanak, a Dharma hitelességének kritériuma pedig az, hogy az ne kerüljön ellentétbe a Vinayával. A harmadik, nyugaton ismertebb „buddhizmus” a Theravada.
Tekintve, hogy a buddhizmus nyugaton az intellektuelek vallása, ily módon állandóan a divatos nyugati ideológiák befolyásoltja (vagy egyenesen alávetettje) – a jelenkorban az egzisztencializmus, és a dekonstrukcionizmus alakította abba az elnyomorított formába, ahogy található. Az első szemeszter célja, hogy az ok és okozat törvényét (a karma törvénye) felszámolják a tanuló gondolkodásában, és helyébe a liberális morális relativizmust ültessék.
Így a princípiumok irányította gondolkodás azonnal a „ragaszkodás” bűnében marasztalható el, – anathama a liberális nevelés számára!
A buddhizmus ezek után bemutatható, mint filozófia, annak is olyan fajtája, melynek tantételeiben szabadon válogathatnak.
Ennek a demonstrálására szolgál a Kalama Sutta, melyben a Buddha figyelmezteti tanítványait, hogy ne higgyenek egy tanításban csak azért, mert ezt Ő mondta el, vagy mert azt valamilyen tradíció támasztja alá.
A Kalama Sutta eképpen ezeknek a „buddhistáknak” a kiinduló pontja, úgy vélik, megadja számukra a Dharmában való válogatásra a jogot, hogy kiiktassák a Dharmából ami nem kedvükre való, leginkább az Atmant, és az előírásokat.
Ez a megközelítés azonban nem lenne lehetséges hamis tekintélyek támogatása nélkül. Egy ilyen hamis tekintély Stephen Batchelor, és könyve, a „Buddhism Without Beliefs”.
Úgy a szerző, mint könyve, kétségtelenül a nyugati „felvilágosodás” terméke, ennek megfelelően könyvének tartalma nem több, mint a nyugati „felvilágosodás” értékeinek (agnoszticizmus, szekularizmus, demokrácia, scientifizmus) dicsőítése. Mindezeket kontrasztba állítja a buddhista elmélettel és gyakorlattal, és ilyenkor mindig a buddhizmus szenvedi meg az összehasonlítást.
Mr. Batchelor kétségbe vonja az újraszületést és a karmát, és szerinte nekünk is ezt kell tennünk – ha hűek akarunk maradni a Dharma szelleméhez! És természetesen itt következik a Kalama-suttára való hivatkozás, mert a buddhizmusban – a szerző szerint – semmi sem fontos annyira, mint a szkepticizmus.
Mr. Batchelor könyvét nem említenénk, ha nem gyakorolt volna akkora negatív hatást a buddhizmus nyugati értelmezésére.
Nem marad mögötte Walpola Rahula és könyve, a „What the Buddha Taught”. Címének ellentmondva, azt tudhatjuk meg belőle, amit a Buddha soha nem tanított. Dr. Ken Wheeler, buddhológus a könyv 49, a szent iratokkal teljesen szemben álló hibát mutatott ki benne.
Dr. Walpola Rahula (Theravada szerzetes, több alapítvány elnöke, számtalan egyetem díszdoktora) legnagyobb igyekezete arra terjedt ki, hogy címeivel nem egyenes arányban álló képességeivel diszkreditálja mindazokat, akik – mint mondja – megkísérelték az Atman becsempészését a buddhizmusba.
”Bizonyára semmi jó sem fog származni abból, ha megpróbálnak bevezetni egy eszmét a buddhizmusba, amit a Buddha soha nem fogadott el, ahogy ezt láthatjuk a fennmaradt eredeti szövegekből.”
Nem kérjük itt számon Dr Walpolától, hogy megfeledkezett itt a Tathagatagarbha-Szutrákról, lévén ezek Mahayana szent-iratok, anathama egy Theravada szerzetesnek. De igenis számon kérhető rajta, hogy nem ismeri az öt Nikayában, és az Atthakathákban összefoglalt tanításokat.
Napjainkban azonban egyetlen buddhológus sem engedheti meg magának, hogy tudatlan legyen ezekben a dolgokban.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a Mahayana három filozófiai iskolára oszlik, és hogy a Yogacara és Tathagatagarbhavada éppolyan legitim buddhista filozófiai iskola, mint a Madhyamaka.
Mindebből pedig az következik, hogy az Atmanról és a Sunyatáról szóló Madhyamika véleményeket nem lehet par excellence „buddhista” tanításokként pertraktálni, hanem csakis úgy, mint specifikus Madhyamika tanításokat. (Egyébként, valóban sajnálatra méltó, mikor egy filozófiai iskola utolsó menedéke az ignoráns arrogancia.)
Mr. Batchelor, és Walpola Rahula könyvei a nihilizmus dögletes bűzét árasztják. Ezek, sok mással együtt buddhista köntösbe bújt nihilisták, akik eleve elutasítják a Buddha-Dharma pozitív jelentését, és örök megsemmisülést tanítanak az AMITA, az öröklét helyett:
Mara cselédjei, a halál szolgái, kiknek tanítását, mint Marapapiyan – dharmát el kell vetnünk, ahogy a Bhagavan tanította nekünk a Mahayana Mahaparinirvana Szutrában.